Papp Imre (Szentes/Felsőrét, 1900 - Szentes/Dónát, 1973) - földműves, néprajzi gyűjtő

Földműves, néprajzi gyújtó. Az elemi iskola öt osztályát a szentesi református népiskolában végezte 1907 és 1912 között. Az elemi iskola elvégzése után a földművességet választotta élethivatásul. 1958-1960 között elvégezte az ezüstkalászos gazdatanfolyamot. Folytatta a paraszti munkát azon a földön, ahol ükapja, a Károlyi grófok jobbágya még 1816-ban megtelepedett. Szülei földjén dolgozott, majd haláluk után a ráeső 10 holdnyi örökrészt művelte. 1955-ben belépett az Új Barázda Tsz-be, és mint tsz-tag dolgozott nyugdíjba vonulásáig, 1969-ig. Részt vett a lakóhelye körüli tanyavilág kulturális életében. Vezetőségi tagja volt a Petőfi Sándor Művelődési Körnek, több évig s előadója a Szentes-Lapistói Külterületi Iskola szabadművelődési tanfolyamainak. 1946-tól a református egyház gondnoka volt. A néprajzi gyűjtés összefonódott mindennapi életével. íráskészségére Gilicze László református lelkész figyelt föl, aki 1953-ban megkérte, kapcsolódjon be a szentesi református egyház krónikájának írásába. írásai "A szentesi református nép élete" címen kerültek az egyház irattárába. Gilicze László és Csalog József, a helyi múzeumigazgató biztatására 55 évesen részt vett az országos néprajzi gyűjtőpályázaton.  "A szentesi református családok lakodalmi szokásai egy fél évszázad tükrében" és "A tanyai ember élete Szentes tanyavilágában" című dolgozatai díjat nyertek és ez elkötelezte a tudatos néprajzi gyűjtés és írás mellett, rendszeres résztvevője lett a néprajzi gyűjtőpályázatoknak. Dolgozatait a paraszti munka mellett, a mezei és a ház körüli munkavégzés szünetében - főleg télen - írta. 1964 táján figyelme az egyházi anyakönyvekre terelődött. Papp Imre az 1741-1971 közötti egyházi anyakönyvek alapján vizsgálta a névadási és házasságkötési szokásokat. Dolgozatokat írt régi szentesi szokás- és szólásmondásokról, a népi építkezés és táplálkozás egy-egy jelenségéről, a népi időjóslásról, orvoslásról és hiedelmekről. Utolsó pályamunkája, amelyet 1973 júliusában fejezett be, családja történetéről készült Két évszázadra visszatekintve megírta a Papp-család kilenc nemzedékének történetét.  Írása kiváló forrás a paraszti tulajdonviszonyok, az örökösödési, házasodási és szokásjog, a város és tanya közötti kapcsolatok megismerésének. Papp Imre több mint ötven néprajzi tárgyú- írást hagyott maga után, melyek összterjedelme közel kétezerhétszáz oldal. írásait a Református Egyház, a Mérleg, a Honismeret, a Tiszatáj, a Szentesi Élet és a Csongrád Megyei Hírlap közölte. Munkáival 12 országos és 10 megyei díjat nyert.  1967-ben megkapta a Sebestyén Gyula emlékérmet. Leírásai a néprajztudományon kívül forrásértékűek több más tudományág - az agrártörténet, a művelődéstörténet, a nyelvjáráskutatás, a szociológia - számára is.  Kéziratos hagyatékát a Koszta József Múzeum, a Szentesi Levéltár és a Móra Ferenc Múzeum őrzi. Válogatott néprajzi írásait a Szentesi Városi Tanács Művelődési Osztálya 1982-ben külön kötetben adta ki.

(Felhasznált irodalom: 4. Szentesi Életrajzi évfordulók 1988 36-38 oldal)